Helyzetjelentés 2. (6 + 0)

Nem volt könnyű hét. A férjem édesapja elment. Szomorú a család, mindannyian. főleg ő. A kisfiunkon is látszik, hogy nem érti mi történt, miért szomorúak a szülei. Persze elmagyaráztam neki, de nem tudom mi jutott el belőle.
Mindezek mellett jó lenne a férjemnek örömteli perceket szerezni, de két dolog mindig keresztül húzza a terveimet. Rettenetesen fáradt vagyok, állva elalszom, már reggel is. Alig megy a házimunka, jó, ha tudok a fiunkkal játszani. A másik, hogy kezdenek hatni a hormonok, hihetetlenül érzékeny vagyok. Nagyon igénylem a gondoskodó szeretetet, a megértést, de erre most ő nem alkalmas. Gyászol, neki lenne minderre szüksége.
Nehéz időszak ez.
Mindemellett aggodalom is van bennem, de igyekszem pozitívan gondolkodni. Végre beszéltem a doktornőmmel, ajánlotta, hogy ha szeretnék szedjek egy kis hormont, megtámogatni ezt a várandósságot. Sokat gondolkodtam, mit tegyek, aztán arra jutottam megpróbálom. Félek ettől is, de ha elveszíteném ezt a kis bubót, nagyon rossz érzés lenne, hogy nem tettem semmit. Bízom benne, hogy nem lesz semmi gond.
Tegnap azonban történt valami, ami egyik várandósságom alatt sem, sőt máskor sem: az ájulás közelébe kerültem. Összeestem, remegtem, szédültem, nem tudtam felállni. Egyedül voltunk, hívtam a férjem, ha tud siessen, mert a fiunkat féltem, ha én beájulok. Aztán feküdtem egy jó órát, ittam egy kólát, ettem sós perecet és jobb lett. Tegnap egész nap úton voltunk, keveset ettem és ittam, kimerültem, mert mostam, takarítottam stb.. Nem hiába fáradt az ember a terhesség elején. Kell pihenni valamennyit.
A pocakom nem változott sokat, csak az émelygés lett erősebb, de mindentől émelygek, nincsenek kimondott ételek még amiktől undorodom. Mindentől undorodom. Kivéve a nem túl szagos főtt ételeket. És a gyümölcsöt.
A derekam kevesebbet fáj, de még szokott. Az alhasi fájdalom is enyhült, de van még olykor. A mosdóba is sokat járok, de éjjel már kevesebbet. Tudok aludni :).
Hatodik hét. Jó kimondani. Bárcsak már elhagynám a 12-iket. Jó volna.