Helyzetjelentés 3. (7+0)

Letelt a hetedik hét is. Nagyon gyenge lettem, biztosan a betegségből adódó étvágytalanság az oka. Sokat szédülök, van olyan, hogy fel sem tudok állni, mert elsötétedik minden. Tegnap este egyedül voltunk a fiammal, olyan gyenge és szédülős lettem, hogy szólnom kellett az öcsémnek, hogy félek elájulok. Aztán szerencsére nem ájultam, de éjjel sokszor ébredtem erre. Ma egész nap szédülök, pedig a férjem csinált finom reggelit is, tartalmasat.
Van már vizsgálati időpontom is, 27-én megyek ultrahangra, aztán Ágihoz is. A szívhangot várom, nagyon.
A kisfiamnak meséltem, hogy van egy baba a hasamban. kérdezte, hogy mekkora, így próbáltam egy babszemet rajzolni úgy, hogy közben ki akarta venni a tollat a kezemből. Végül sikerült, nagyjából. Ő végre kivette a kezemből a tollat és kiegészítette a rajzomat, egy hosszú vonallal.
Ez lett az eredmény (még  hogy nem emlékeznek a gyerekek a pocakos időkre..)

Készítettem egy pocak fotót is, most már lesz értelme is, lassacskán:

Vendégeink lesznek a héten, így elég sok házimunka vár rám, össze kell szednem magam.

Mivel nagy szükségét érzem, hogy valakivel megbeszéljem  ezeket a dolgokat, úgy döntöttem a legjobb barátnőmnek elmondom, hogy babát várunk. Lesz ami lesz. Olyan jól esett. Főként az öröme. Nemsokára találkozunk is, alig várom.